Van egy mexikói étterem Szentendre egyik kis eldugott utcácskájában. Még jó pár évvel ezelőtt voltunk ott együtt és a család egy részével. Semmi flanc, semmi csicsa, mégis teltház volt – így érdemes előre asztalt foglalni. Imádtuk a színes enteriőrt, az esti hangulatot, mikor félhomályba burkolózott az étterem, és a világításról a színes kis fénygömbök gondoskodtak…. Tovább »

Az utóbbi időben borzasztóan felborult az életünk, egy költözés előtt állunk. Hogy zökkenőmentes legyen az A-ból B-be – hozzá kell tenni 400 km – rengeteg elintéznivalónk van, utaznunk kell már most hetente lakást nézni, szerződést alárni, kulcsot átvenni, majd jöhet a költözés. De addig itt dobozolni, kifesteni, szervezkedni kell; miközben persze dolgozunk és úgy teszünk,… Tovább »

Nem tagadjuk, rákattantunk a török konyhára, amióta egy nemzetközi csapatban dolgozunk. A mindennapokban akarva-akaratlanul is megismeri az ember a kollégái életét, kultúráját. Így van ez nálunk is; még ha csak egy kicsiny faluban is élünk, megfordul itt az osztrák mellett rengeteg német, török, bosnyák, szerb, horvát és szlovák. Azt pedig már írtuk, hogy amióta közvetlen… Tovább »

Egy gasztroblogger életében vannak pillanatok, mikor szembesülnek azzal, hogy igen, ezt az ételt már lefőztük, fotóztuk, de a fotó csak hetek, hónapok vagy akár egy év múlva kerül újra elő… Vagy igen, lefőztük, fotóztuk, megírtuk, beszerkesztettük, csak éppen a közzététel gombra felejtettünk el kattintani… Ez a sós snack az előbbiek táborát erősíti. Egy évvel ezelőtt… Tovább »

 ... Tovább »

Imádjuk a különleges ízeket, imádjuk a fűszeres ételeket és imádjuk az indiai konyhát. Ha haza látogatunk is rendszeresen eszünk krisnásoknál vagy épp a Govindában. Ha pedig ezt épp nem tehetjük meg, akkor főzünk mi magunk indait. A lényeg a fűszerezésen van és fűszerezni lehet is bátran – nincs olyan, hogy valaki ne bírná a fűszeres… Tovább »

Őszintén meg kell mondanom, nem rajongok az édesburgonyás ételekért. Amit még hajlandó vagyok megenni az igazán jól elkészített sült batáta. Így megint kikerekettek a szemeim, mikor G. nekilátott sütni-főzni. De persze hagynom kell érvényesülni a konyhában őt is. Így azzal nyugtattam magam, hogy lesz benne bab és szárzeller, max. csak azt eszem meg. Természetesen hálás… Tovább »

Régebben nagyon levesesek voltunk, aztán az utóbbi időben valahogy elmaradtak – nagyon ritkán eszünk. Aztán egyszer csak G. mondta, levest főz. Bablevest ananásszal és chilivel. Tessék!? Hülyén néztem rá… Aztán persze ráhagytam, hogy alkosson, mert ettünk már jó pár kombót, ahol furcsábbnál furcsább hozzávalókat párosítottunk – és mégis remekül működnek együtt, csak nem köztudottak. És… Tovább »